A szülők számtalan dologban segítséget nyújtanak az embernek az élete során, amikor nehéz feladattal vagy helyzettel kell szembenéznie, és sokszor így felbecsülhetetlen szerepet játszanak az életünkben. Nyilván pótolhatatlanok, hiszen tény, hogy senki másnak az életünkben nincs akkora hatása ránk, mint a szüleinkre, még akkor is így van ez, hogy ha sajnálatos módon valaki számára ez negatív tényezőként jelenik meg. A szülő jobb esetben egy biztos pont, egy stabil hely, ami hogy ha bajba kerülne védi és óvja őt, történjen bármi. És ha valakinek ez az élete része, akkor bizony hálásnak kell lennie érte. Addig amíg teheti, mert egyszer bizony ez megfordul. Az élet rendje ez is, hiszen öregszenek, és egy idő után már nekik van szükségük arra, hogy a gyerekek segítség őket, lebeszéljék őket rossz lépésekről és segítsenek kijavítani az esetleges félresikerült döntéseket. Na és persze az is előfordul, mint nekem édesanyám esetében, hogy teljesen új dolgokat próbálnak ki, és hála a jó égnek még idősebb korban is kihívásokat és feladatokat keresnek, amiben ki tudnak teljesedni.
Az én édesanyám például most nyugdíj mellett fogott bele egy olyan mellék vállalkozásba, amihez nagyon sokat kell vezetnie, akár ismeretlen tájakra is, amit ő sosem szeretett. Valahogy mindig is idegeskedett attól, hogy ha olyan helyre kellett mennie, ami teljesen ismeretlen volt számára, még akkor is, ha ma már nagy segítséget nyújt a telefon és különböző szoftverek. Nagyon is sokat gondolkodott emiatt, hogy elfogadja-e a munkát, és sokat kérdezgetett engem is. Mindig próbáltam bátorítani, hiszen jól vezet, nem hinném hogy azon túl, hogy párszor eltéved nagyobb problémája lenne ezzel, de én nem hozhatok helyette döntést. Éppen ezért tehát vettem neki ajándékba egy egyértelmű jelet egy autós telefontartó személyében, hogy az én véleményem, hogy igenis bele kell vágnia az ismeretlenbe, mert csak az adhat sikert az ember életébe.