A nagymamám ajándéka

Nem olyan régen úgy döntöttünk a párommal, hogy a családom, és legfőképp az idősebb korosztály, a nagyszüleink unszolására megtartjuk az esküvőnket. Már egy ideje megkérte a párom a kezem, jegyben járunk, de még nem jutottunk el odáig, hogy ezt meg is pecsételjük egy lagzival. Persze én az ő szemszögükből ezt értem is, hiszen szeretnének minket látni fehér ruhában, szépen felöltözve, boldogok lennének, ha látnák hogy mondjuk ki egymásnak a boldogító igent. Ezért el is kezdtük szervezni és bár a vírus időszak persze nálunk is közbe szólt, most már megtarthattuk a lakodalmat, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült. A nagyiék iszonyatosan boldogok voltak. Örültek minden egyes percnek amit együtt tölthettünk. A nászajándékaik pedig egytől egyig személyre szólók és iszonyatosan meghatók voltak.

Én például kaptam a nagymamámtól egy gyönyörű ajándékot egy Levendula vászonkép személyében. Hogy miért pont levendula? Azért, mert gyerekként imádtam ezt a kis lila virágot. Mindenhová ezt kellett velem ültetnie, és igazság szerint hihetetlen módon élveztem a szüretelését is, és azt is, hogy egész évben a nagyi házában levendula illat volt. Éppen ezért, amikor már felnőttem minden évben bepakoltam őt a kocsiba és elvittem a levendula fesztiválra, és ez már valahogy a mi kis kettőnk saját programjává vált. Nem tudok olyan indokot ami miatt egyet is kihagytam volna. Persze most már nem szívesen autózik olyan nagyon sokat, ezért még több levendulát ültetett a kertjébe, és azt beszéltük meg, hogy saját fesztivált csinálunk. Limonádéval, jó zenével és persze az elmaradhatatlan levendulás sütivel és szörppel. Nagyon szeretem őt, és most már örülök én is hogy egy kicsit erőltették ezt az esküvős dolgot. Most már értem miért mondta, hogy minden nőnek át kell élni ezt a napot ahhoz, hogy valóban összekovácsolva érezze magát a férjével egy életre.